ELŐSZÓ
Nagy örömömre szolgál, hogy átnyújthatom az olvasóknak az 1994-ben – a Dhammapada függelékeként – megjelent Jógaszútra második, javított, bővített kiadását. Az azóta eltelt időben a rendelkezésemre álló szövegkiadások száma jelentősen megnőtt, köszönhetően többek között az internetnek, illetve az eredményeiket a hálón is hozzáférhetővé tevő kutatóknak.
Gyakran eltűnődöm azon az ellentéten, ami a régiek gyakorlata (a tudás közvetlen, személyes átadása) és az információ e modern (szinte teljesen személytelen) elektronikus transzfere között feszül. A személyes kontroll hiánya félelemmel vegyes csodálattal tölt el bennünket. Ráadásul a hálóval – közönséges halandók számára szinte elképzelhetetlen módon – vissza is lehet élni.
Vajon a személyes átadás közvetlensége nélkül helyes-e bármit is közzétenni? Tudom, ha ezt a kérdést komolyan vesszük, talán könyvek sem születtek volna. Ahogyan Indiában hosszú-hosszú ideig nem is születtek. Csupán szájról-szájra, apáról-fiúra, mesterről-tanítványra áthagyományozódó – tudást közvetítő – szövegek. Akárcsak a jógaszútra.
Mindez nem más, mint eszköz, lehetőség. Rajtunk áll, hogy hogyan élünk vele.
