Irodalom
 1.

(RV I. 164. 5–8.)

5. Tudatlan elmével értetlen állok
Istenek rejtett nyomait kutatva.
A kisborjú fölé, szövésre készen,
A látók hét láncfonalat feszítnek.

6. Nem tudom, számomra felfoghatatlan,
Azoktól kérdem, akik tudva tudnak:
Mi az az Egy, ki fenntartja szilárdan
Meg-nem-születőként e hat világot?

7. Szóljon, aki itt valóban megérti
Rejtett útját a szeretett madárnak!
A tehenek teje ömlik a fejből,
Mit lábuk ivott, a víz, köntösük lesz.

8. Az Anya bölcs szívvel vágyván a magra
Az Atyáé lett a Törvényt követve,
Belédöfött, átjárva visszahőkölt.
Tiszteletreméltók dicsérni jöttek.