Irodalom
 1.
(RV. VI. 9.5–7.)

5. Mozdulatlan Fénypont, hogy láss, sugárzik,
Az elme szárnyal szélnél sebesebben.
Jő minden isten, egy szándék, egy elme,
Ide az Egyetlen Ihletadóhoz.

6. Szemem és fülem messzire repítnek,
Csak a szívemben égő fény vezérel,
Ismeretlen tájon bolyong az elmém,
Mily szót szólhatnék? Mit is gondolhatnék?

7. Álltál a Sötétben, ó Halhatatlan,
S az istenek mind félve leborultak.
Mindannyiunk Tüze segíts mirajtunk,
Agni Váisvánara segíts mirajtunk!